Bevezető

Számunkra úgy tűnik, hogy a távol-keleti harcművészeteknek rengeteg olyan értéke van, amiről nem beszélnek eleget, vagy, ha igen, akkor ezek az értékek nincsenek átültetve a gyakorlatba. Úgy döntöttünk, hogy számba vesszük és rendszerezzük, valamint a gyakorlatba átültetjük ezeket az értékeket. Azért tesszük ezt, mert sok dolog vált napjainkra fokozottan aktuálissá a mindennapokra nézve, és hiánypótlónak érezzük ezt a kezdeményezést, ezt a módszert, a B&B-t.

Ennek az írásnak az első részében azokról a fogalmakról fogunk beszélni, melyek a gyakorlatokban implicit módon, sokszor szimbolikusan jelennek meg, a második részben pedig azokról esik szó, melyekre direkt módon nem készültek gyakorlatok, de a mozgás jellege révén mindig jelen vannak a gyakorlásban.

Bizalom – felelősség

E két fogalom mindig együtt jár. Ha megbízunk valakiben, az a valaki onnantól fogva felelős azért, amit tud rólunk, tulajdonképpen felelős az irányába tanúsított bizalomért. Ha valaki megbízik bennünk, onnantól egy értéket bíz ránk, ami vagy ő maga, vagy valami, amit ő fontosnak tart. Egy társadalom, vagy bármilyen személyközi kapcsolat legalapvetőbb eleme, mely nélkül semmilyen rendszer nem tud hosszú távon működni.

A harcművészetekre általában jellemző az, hogy gyakorlás közben úgy kell bizalmat szavazni társunknak, hogy eközben semmire nincs garancia (pl., hogy megússzuk az edzést sérülés nélkül – egyébként eddig mindig sikerült J). Ez a jelleg talán az aikidoban érhető leginkább tetten, ugyanis a technikák végrehajtása közben nagyon sok olyan helyzet adódik, ahol át kell magunkat adnunk a másik félnek. Ezekben a pillanatokban jól érezhető, hogy ez kinek milyen mértékben okoz nehézséget, de most legyen elég annyi, hogy mind a bizalom adásárak, mind pedig a fogadására való készséget igen jól fejleszti az aikido – „lakossági” használatra a B&B.

Nyitottság – bátorság, merünk tanulni a hibáinkból

Nyitottság nélkül nincs tanulási folyamat. Ahhoz, hogy beengendjünk valamit, ki kell nyitnunk a csatornáinkat. Az, hogy mire nyílunk ki, függ a személyes környezetünktől, fogékonyságunktól, stb., de jelen esetben arról van szó, hogy a B&B-hez és általában a harcművészetek gyakorlásához ma el kell fogadni egy általános szabályt: a nem ártás, mások segítése az elsődleges, és az általános, emberi együttélést elősegítő értékeket tekintjük meghatározónak. Aki ezt nem tudja, vagy nem akarja elfogadni, abból sosem lesz harcművész – legalábbis az elmúlt évszázadokban a karizmatikus figurákra a fentebb említett szabály mindig érvényes volt.

A harcművészetek gyakorlása közben mindig fontos az alázat, mely segít befogadni az elhangzottakat még akkor is, ha azt nem hízelgő módon tálalják számunkra, valamint a kérdések feltevésére való képesség – merni kérdezni. Ha valamit rosszul tanultunk meg, vagy nem tanultunk meg, az hamarosan kiderül alkalmazás közben – ez rendkívül jó lehetőség a tanulásra csak úgy, mint az életben. A gyakorlás megtanít minket arra, ami az emberek többsége számára napjainkra valamiféle szégyellnivaló cselekvéssé vált – szinte csak saját hibánkból tanulunk (bár néha egy rossz mozgás végignézése is sok tanulsággal szolgál – értsd ezt az életre is).

Edzőtáborainkban jól megfigyelhető egy jelenség – már több, mint két évtizede figyelem -, az, hogy amikor lehetőségük lenne rá, az emberek nem kérdeznek attól, akitől tanulhatnának, hanem saját agyrémeiket erőltetik, rosszabb esetben tanítják is másoknak, miközben nem ezért vannak ott. Az életben is mindig azok voltak sikeresek, akik mertek kérdezni. Gondoljunk csak bele: Japán a háború után úgy vált fejlett gazdasággá, hogy mert kérdezni, és figyelt, majd pedig a másoktól tanultakat tökélyre fejlesztette szinten minden téren.

Elfogadás

Még egy olyan dolog, aminek híján van a világ. Nézzünk csak szét, mennyire így van ez szinte minden területén az életnek. A háborúk és az erőszak szinte mindig ennek hiánya miatt indul el. Sokszor pozíciónk – melyet szülőként, tanárként, főnökként sokszor nevetségesen komolyan veszünk – vélt fontossága miatt elfeledkezünk mások nézőpontjainak létjogosultságáról, és hajlamosak vagyunk a saját véleményünket, értékrendünket a másoké fölé helyezni. Ez sajnos nem csak nemzetközi, hanem kisebb társadalmi, családi szinten is rengeteg felesleges harchoz és szenvedéshez vezet.

A harcművészetek, és így a B&B gyakorlása közben ez esetben is analógiás úton tesszük magunkévá az elfogadást a mozgás jellege által. Aikido gyakorlás nincs elfogadás-befogadás nélkül egyszerűen azért, mert az aikido gyakorlásához ez a legalapvetőbb dolog, e nélkül nincs technika, hiszen a másik szándéka-gondolata, majd pedig cselekvése szükséges hozzá, amit mi tovább engedünk, miután befogadtuk azt. A technika végén közös nevezőre jutunk, melyben nem sérül a másik fél sem.